Lajcsika és Gyula

Ki volt Madárfejű Lajcsika?

A két világháború közti Budapest lakosai fogékonyak voltak a csodákra, szenzációkra. Korábban nem tapasztalt igény mutatkozott a mutatványosokra, megszaporodtak a szélhámosságok. A társadalmi feszültségek a Vurstliban és az Orfeumban oldódtak legjobban. A sok lenyűgöző csoda közepette Madárfejű Lajcsika volt a legnagyobb sztár, Szilágyi György szavaival élve „a mesügék csapatának zászlóvivője”. A madárfiú szereplésének leírása és életének rekonstruált története következik alább, korabeli forrásokból és későbbi feldolgozásokból bőven merítve.

Fényes Gyula és Lajcsika kikocsikázik

Budapest – 1925. Ezerkilencszázhuszonöt nyarának egy verőfényes délutánján a közeli autókölcsönző díszes Ford automobiljait megcsúfolva egy valódi csacsifogat gördült végig a Városliget mutatványos bódéi között. A bakon peckesen, nagy hasát düllesztve ott feszített Fényes Gyula impresszárió (ő hívta így magát!), mögötte pedig egy lepellel letakart gyermekforma alak ült. A járókelők mind megtorpantak az úgynevezett impresszárió kiáltozása hallatán: „Höölgyek, Urrrraak! Szenzációóóó! Itt látható Lajcsika, a madárfejű gyermek! Látható a The American Weltshau-ban!”

Akkoriban a kikapcsolódni vágyó budapesti polgárok már hozzá voltak szokva a fura, olykor rémisztő teremtményekhez. Városszerte ismerték a Liget különféle bódéit és előadósátrait, köztük a Fényes Gyula-féle The American Weltshau nevű műintézményt. (A név önmagában is megér egy rácsodálkozást, angol kifejezésnek látszik, az USÁra utal, de a Welt Schau németül jelenti azt, hogy világkiállítás, ez esetben inkább világmutatvány…)

Ezeken a sűrűn látogatott helyeken olyan közismert egyének léptek fel, mint Hemperger Boriska, a száznegyven kilós óriásbaba, Háromfülű Boldizsár, no meg Maud, a kar és láb nélküli ember. Ezenkívül gyakran láthatta a közönség Lilly Butterfly-t, a tetovált nőt, valamint Hedi Kosch-t, kinek egyik fele fiú, a másik pedig kamaszlány volt, és persze ott volt még az ötméteres hajú nő is.

Madárfejű egyiptomi isten

Az intellektuálisabb jellegű érdekességek iránt érdeklődök számára is prezentáltak különlegességeket, nagy érdeklődésnek örvendtek például az Egyiptomból Székelyföldre érkezett rovásírásos (és állítólag a magyarok őstörténetét, az Arvisurát tartalmazó)  aranylemezek másolatai, valamint Cecil M. Joepardy maláj nyelven írt aforizmáinak kéziratlapjai, amelyek mellett ott voltak Karinthy Frigyes, Babits és Kosztolányi saját kezű fordításai, ezeknek egy-egy lapját 30 fillérért akár meg is vásárolhatták a gyűjtők.

Madárfejű Lajcsika azonban valamennyiüket túlszárnyalta különlegességével. Hiszen, ahogy Fényes impresszárió úr mondá vala, Lajcsika egyszerre volt ember s madár. Eme tény igen nagy rémületet keltett a Ligetbe járókban. Ott volt ugyan Okkultusz, a beszélő fej, róla azonban – a tőle frászt kapó kisgyerekek kivételével – mindenki tudta, hogy csak bűvésztrükk. Madárfejű Lajcsika más volt. Ő nem holmi trükk gyanánt vett részt a nagyérdemű szórakoztatásában. Valóságos, hamisítatlan torzszülöttként a madárfejjel világra jött gyermek története a Városliget különlegességre éhező közönsége számára nagyon is hihető volt. Nem is csoda, hogy – Fényes impresszárió legnagyobb örömére – már Lajcsika első fellépése alkalmából is a telt ház zsúfoltsága előlegezte meg a nagy bevételt.

A magárfejű gyermek múltja

Az aznap a The American Weltshau-ba bepréselődött közönség előtt Fényes impresszárió vehemens gesztusok kíséretében előadta Lajcsika történetét. Eszerint egy kis vidéki faluban bukkant rá, ahol Lajcsika igen szegény, hatgyermekes családban jött világra hetedikként. Fényes – korabeli showman módjára – egyből be is mutatta a nézőtéren helyet foglaló tisztes polgároknak Lajcsika első sorban ülő édesanyját és megszeppent testvéreit.

Ezt követően az impresszárió úr néhány tárgyat mutatott fel. Egy apró kis pléhkanalat és egy hasonló méretű villácskát. Miközben a két kis evőeszköz igen nagy álmélkodást kiváltva kézről-kézre járt a közönség soraiban, Fényes elmondta, hogy ezeket az aprócska tárgyakat Lajcsika szülei készíttették egy ügyes kezű mesteremberrel, mégpedig azért, hogy Lajcsikának legyen mivel apró kis csőrébe helyeznie étkezésekkor a számára elkészített falatkákat. Ekkor elfojtott női sikolyok hangzottak fel, és néhány meglett férfiember is elpityeregte magát.

Az evőeszközök után egy kötött sapka járt körbe, melyet édesanyja direkt Lajcsika számára készített. A sapka meglehetősen aprócska volt, és az édesanya elmondása szerint a kis Lajcsika fejmérete születése óta semmit sem változott. Az ugyanolyan apró, mint kezdetben volt, pedig már 6 éves szegényke. Az anya mondandóját velőtrázó sikoly szakította félbe. Az egyik hölgyvendég ugyanis, aki alaposan szemügyre vette a parányi sapkát, egyszer csak egy szürke színű madártollat pillantott meg benne.

A sírással küzdő közönség közt körbejárt egy parányi kendőcske is. Fényes elmondása szerint ezt a kendőt Lajcsika azért volt kénytelen az arcát eltakarva hordani, mert a vele egykorú gyermekek gyakorta csúfolták a madárcsőre miatt. Ennek azonban ma már vége, mondta Fényes, majd bejelentette, hogy örömhírrel szolgálhat közönsége számára. Madárfejű Lajcsikát ugyanis – az ő, azaz Fényes személyes közbenjárására – egy külföldi orvoscsoport megműtötte és csőrét valamint tollazatát sikerrel eltávolították. Az egyetlen, amivel nem tehettek semmit – tette hozzá Fényes teátrálisan – az Lajcsika feje volt, az továbbra is olyan parányi, mint egy madáré. Fényes ezt követően színre hívta a nap hősét.

Lajcsika madárfeje megjelenik a színen

Nyílt a függöny és betipegett Madárfejű Lajcsika. A közönség egy része sikoltozni és sírni kezdett. A rémült anyák eltakarták mellettük ülő gyermekeik szemét. A férfiak közük sokan tenyerükbe temették arcukat és úgy zokogtak. A színpadon egy hatéves forma, igen vézna, kilátszó csontozatú gyermek állt. Magassága ugyan megegyezett hasonló korú társaival, azonban a feje testmagasságához képest igen piciny, valóban madárszerű volt.

Microcephaliával született kamasz – illusztráció

Miután a nézők döbbenete némiképp elült, Lajcsika táncolni kezdett, majd dalokat énekelt, és verset is mondott. A produkció évekig telt házat, és biztos megélhetést biztosított – nem annyira Lajcsika, hanem az őt futtató Fényes Gyula direktor úr számára. (Fényes egyébként még Párizsban hallotta a madárfejű ember legendáját és ehhez kapóra jött neki az akkoriban igen ritka, manapság kisfejűségnek – microcephaliának – nevezett születési rendellenességgel világra jött Lajcsika.) Néhány év múlva az előadás iránti érdeklődés alábbhagyott, és így az már nem termelt kellőképpen fényes profitot Fényes Gyula számára. Ezért az impresszárió úr Lajcsikát diszkréten – kellő képzavarral fogalmazva – páros lábbal szélnek eresztette.

Ha lehet hinni a korabeli tudósításoknak, Madárfejű Lajcsika élete hátralevő részét egy koszos, omladozó alagsori lakásban töltötte. Néha étellel, ritkábban pénzzel segítették régi artisták és mutatványosok, akik még korábbról ismerték őt. Nyilvánosan csak ritkán mutatkozott, hiszen testalkata és torz feje miatt mindenütt csak kirekesztettségben volt része.

Története kapcsán érdemes megjegyeznünk, hogy ő és fentebb már említett társai (a Dömper Ellák és a Háromfülű Boldizsárok) olyanok voltak a kor közönsége számára, mint napjaink kereskedelmi televízióinak nézői számára a celebek. Ha valaki időgépet építene és elhozná korunkba Madárfejű Lajcsikát, nem kétséges, hogy hamarosan világszenzációként, mintegy sztárként lenne tálalva valamelyik országos lefedettségű kereskedelmi televíziócsatornán. Talán még a falloszával dicsekvő Benkő Dániel hírnevét is elhomályosítaná és felléphetne druszájával, Lagzi Lajcsival is közös műsorban. Rögvest elindulnának az olyan műsorok, mint a „Madárfejű Lajcsika feleséget keres”, „Madárfejű vagyok, ments meg”, „Éjjel-nappal Lajcsika Budapesten”.

Ahhoz sem fér kétség, hogy miután a televíziónézők lelkesedése alábbhagyna és a nézettségi mutatók esnének, korunk impresszáriói, a kereskedelmi tévék szerkesztői és vezetői ugyanúgy dobnák félre Lajcsikát, mint ahogy a nem túl fényes erkölcsökkel rendelkező Fényes Gyula tette annó, és Madárfejű Lajcsika ugyanoly módon szegényen, magára hagyatva halna meg még viszonylag fiatalon a két világháború közt csodákra éhes Budapesten.

A madárfejű és a menedzser

Kicsoda volt Fényes Gyula?

Lajcsika tehát igazából nem emlékeztetett semmilyen madárra és természetesen soha nem volt sem tolla, sem csőre – az erre való utalás már a szemfényvesztéshez tartozott. Bizonyos szempontból nála is érdekesebb az a figura, aki gyöngéden átöleli. A már idézett Szilágyi György szavaival: „kifejezetten hasonlít egy előrehaladott blaszfémiában szenvedő pedofil brókerre.” Szerinte akkoriban aligha akadt a Síp utcában olyan járókelő, aki tudta volna róla, hogy kicsoda. Impresszáriónak tüntette fel magát, ami nem csekély bátorságról tanúskodott. Adatai megtalálhatók a korabeli „Budapesti Czím- és Lakásjegyzékben”. Fényes Gyula mutatványos VI. Hermina-út 57. Ezek szerint mutatványos volt. Ma úgy mondanánk, hogy Madárfejű Lajcsika menedzsere. Feltehetően nem lehetett rossz üzlet, ha fantáziát látott benne. Pedig alaposan igénybe vehette a szabadidejét. Állandóan le kellett fognia a „túlmozgásos”, magyarul hiperaktív „csodagyereket”, nehogy kiugorjon a kezéből. Valószínűleg megnyugtató szavakat duruzsolt neki. „Ha megint ficánkolsz, akkora frászt kapsz Gyula bácsitól, hogy visszarepülsz az anyád kötényébe!” A gyerek értett a szóból, és egy darabig meghúzta magát Fényes Gyula gyöngéden ölelő karjaiban. Amikor az itt látható fénykép készült, akkor is eredményesen sikerülhetett lecsillapítania a megátalkodott, izgő-mozgó madárfiókát.

budapest, városliget, madárfejű lajcsika, mutatvány, fényes gyula, érdekes olvasmány