Karambolozott a bérautó
Ilyen a magyar sors
Az első budapesti autókölcsönző fényes optimizmussal indult történetét egy súlyos baleset törte derékba. De hogy elbeszélésünk sötét színeivel már az elején hangot üssünk, jegyezzük meg: ekkor már Trianon égisze is előrevetítette baljós árnyékát a nemzet jövőjére.
Mint azt a pszichiátriában és információelméletben is járatos jeles irodalomtörténész és virtuális szervertulajdonos, Dr. Kállay O. Béla kitartó kutatással felderítette, Budapesten még az I. Világháború előtt, 1910-ben a Városligetben nyílt meg az első autókölcsönző. Állományát 12 darab vadonatúj Ford gépkocsi képezte. Az akkor még különlegesnek számító és az amerikai autóipar csúcstechnológiát képező T-modelleket a vállalkozás svéd származású, de magát igaz magyarnak valló alapítója, Häzler Aurél egyenesen a detroiti Ford-gyárból rendelte és hozatta igen borsos áron (ne sajnáljuk érte, futotta rá neki: Grazban élt osztrák földbirtokos nagyapjától tisztes vagyont örökölt).
Az automobilokkal eredetileg a szolgáltatás igénybe vevői a liget sétányairól szabadon kihajthattak az akkor még főleg lovaskocsik uralta fővárosi forgalomba. A kávéházakban elgémberedett végtagjaikat megmozgatni vágyó bámészkodó emberek megálltak a járdaszegélyen, amikor az Andrássy úton az urak és dámák végigszáguldottak autóikon, amelyeknek jó időben felnyitották a tetejét, így műszerfaluk csillogott a napfényben, a hölgyek kontya pedig kibomlott és versenyt lobogott a lovaskocsik sörényével.
Ám az első magyar autókölcsönző már működésének második hónapjában egy tragikusan súlyos balesettel írta be magát a város közlekedési történetének nagykönyvébe, mégpedig vérvörös betűkkel.
A gépkocsiforgalomhoz nem szokott sétakocsikázók korábban is keltettek néha riadalmat. Előfordult, hogy fel-felkaptak a járdára, felborítottak egy-egy szemetes konténert vagy megrémisztették a közelükben kaptató békés lovakat. Ám 1910. július 12-én ennél sokkal, de sokkal nagyobb baj történt a legszebb pesti sugárúton.
A nyári verőfényben ázó Városligetből aznap történetesen Olcsváry Cintia-Katinka báró kisasszony hajtott ki bérkocsikázásra. Mivel vezetni egyáltalán nem tudott, sofőrt is bérelt a kiválónak ígérkező nyári mulatsághoz. A fiatal, nyalka gépkocsivezetőnek persze nagyon megtetszett nem csupán a feladat, hanem a kisasszony is (különös tekintettel kebleire) és menet közben gyakran rajtafelejtette a sóvárság kocsányán lógó szemét. A gyér forgalomban ez még nem feltétlenül okozott volna gondot, de egyfelől a pilóta fitogtatni igyekezet tudását, így mindenféle kunsztokat hajtott végre menet közben. Pechére azonban nem sokkal korábban tűz ütött ki a Széchenyi fürdő egyik szaunájában (túlhevítették a köveket és néhány vizes törölköző lobogó lángra kapott), és az angyalföldi tűzoltóságról induló fecs kendőt viselő tűzoltó kocsi éppen akkor száguldott végig hangos ovációval az Andrássyn. De hiába kongatták az autó elejére szerelt harangot, hiába nyomták a bőrdudát, ennek hangját a két autómotor hangja meglehetőst elnyomta, és a Hősök teréről bekanyarodó bérkocsi váratlanul szembetalálta magát az intézkedni lelkesen igyekvő önkéntes közeggel.
A tragikus dráma bekövetkezése
És ekkor már a késő bánatra hiába következett az eb gondolattal együtt a kormánynak szapora ellenzéki kapkodása, fékek és ellensúlyok hiába csikorogtak és Cintia-Katinka is hiába markolt bele hosszú karmaival az ifjú pilóta izmos combjába (vagy talán még kicsit feljebb is). Sikítására hiába nyíltak ki az emeleti ablakok végestelen végig az Andrássyn és a polgári családok fejei hiába könyököltek jobb kilátásért a magyar sorstragédia bekövetkezése ellenében. A tűzoltóautó bizony telibe találta a Fordot és teljes erővel nekicsapta az egyik út menti platánnak (lásd a fenti dokumentumfotót).
Percek alatt szörnyülködő tömeg gyűlt a helyszínre, egyemberkénti megdöbbenésük határtalan volt. Még akkor is a történtekről vitatkoztak, miután a pórul járt fiatalokat a mentőkocsi elszállította az akkor éppen ambuláns és rezidens Rókusba.
Érthető, hogy ezek után a városparancsnokság és Budapest Police részéről az a határozott határozat született, hogy a bérautókkal többé ne szabadjon a városi forgalomba kihajtani. Csupán a liget sétányain folyhatott a kocsikázás – de az Olcsváryné Lőrincz Myrtill báróné elnöklete alatt álló Első Polgári Magyar Nőegylet elszánt követelésére egy útvonalat még itt is lezártak a bérelt autók elől – állítólag a babakocsijukat itt tologató kismamák háborítatlan biztonságának a védelmében. Amin nem is csodálkozhatunk, tekintve, hogy az emancipáció előrehaladta tűsarkú cipőin ekkor már végigcsörtetett Európán.
*
A budapesti autókölcsönző egy másik becses darabja egyébként jóval később egy híres író tulajdonába került. Erről kevésbé izgalmas, de intellektuálisan érdekfeszejtő short storyról ezen a címen lesz olvashatni módja a nyájas közönségnek rövidest: A budapesti autókölcsönző bérautója Ungvárra kerül
