A posztmodern irodalomelmélet túllépett azon, hogy egyrészt a forma, másrészt a tartalom. A posztmodern szövegművészet egyik ismérve éppen az, hogy a formai elemek tartalmi tényezővé váltak, a tartalom pedig nem bizonyos formában jelenik meg, hanem éppenséggel maga jeleníti meg a formát. Az önmagával kommunikáló szövegben lehetetlen e kettőt elválasztani vagy külön elemezni, a forma egyszerre tartalom, a tartalom egyszerre forma, kölcsönösen képezik meg egymást.
Egy weboldal esetében ez nem így fest. A formai és tartalmi elemek itt élesebben elválnak, de teljesen itt sem lehet elkülönítve kezelni a kettőt. Amikor például optimalizálunk egy weboldalt abból a célból, hogy bizonyos kulcsszavakkal jó keresőtalálati pozíciókat szerezzen, akkor ugyan érzékeljük, hogy éppen egy formai vagy tartalmi elemmel foglalkozunk-e, ám e kettőt egységben kell látnunk és optimalizálnunk. Ha arról beszélünk, hogy egy honlap keresőbarát, akkor ugyan főleg az alaki faktorok megfelelőségére gondolunk, de ezeket nem tudjuk a tartalmi elemektől elvonatkoztatva optimalizálni. Hogy érthetőbb legyen: egy példa.
Követelmény, hogy egy website aloldalai keresőbarát url-címek alatt legyenek elérhetőek, tehát a rendszernek az a weblapja, amely a marketing célú sms-küldéssel foglalkozik ne a www.oldalneve.hu/label?service/archindex-372 cím alatt legyen elérhető, hanem az utótag álljon értelmezhető elemekből. Ez ugye formai követelmény. Ám ember legyen a talpán, aki elválasztja a formát a tartalomtól akkor, amikor az optimalizálás során ez a belső weblap a www.oldalneve.hu/marketing-sms-kuldes url-cím alá kerül. Mert maga az elérési internetcím persze formai elemnek számít, de a benne található értelmes szóelemek már tartalmi jellegűek. Itt tehát a két dolog eléggé összemosódik, hanem nem is úgy, mint egy posztmodern regényben. > az optimalizált cikk folytatódik